A Nagy Devizahiteles Joker

Blog VBT

„Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” (Cato)

„Egyébként úgy vélem, hogy Karthágót el kell pusztítani.” – zárta a fáma szerint minden beszédét Cato, a híres római államférfi. Bármiről beszélt, ezt az appendixet mindig odatoldotta mondandója végére. Ahogyan anno 1994-től kezdve a legnagyobb kisgazda (esetleg a legkisebb nagygazda), Torgyán József is hozzátette parlamenti felszólalásai végén: „És még annyit szeretnék mondani, hogy Horn Gyula mondjon le!”. A „ceterum censeo” típusú politikai nyelvi anomáliák legújabb, s egyben legnépszerűbb ellenzéki közbevartyogása: „A devizahiteleseket meg kell menteni!”.

Memóriazavar

Jól emlékszem 2006 őszére, amikor autóvásárlásra adtam a fejemet. Ahogyan az lenni szokott, régi verda beszámítása fillérekért, némi kezdőrészlet, aztán a többi „okosba”, bankosan, jó lesz az. Hát… nem lett jó. Egy darabig ugyan nem volt semmi gond. Ám egy szűk év múlva a havi törlesztő részletek kezdtek aljasul, de annál progresszívebben emelkedni. Bár a bank azt mondta (v.ö. hazudta, lódította, csumintotta), hogy ez csak időleges anomália a nemzetközi pénzmozgások okán, én jobban bíztam a saját ösztöneimben. Egy hirtelen jött örökségnek köszönhetően azonnal kifizettem a hátralévő tartozást. Ki tudja, ha nem így teszek, tán még most is nyögném a kamatokat.

A memóriám hála Istennek, meglehetősen jó. Így tisztán emlékszem, hogy akkoriban a szocik voltak kormányon. Autótörlesztésem napjaiban éppen azzal harsogták tele a médiát, hogy nincs baj, hamarosan stabilizálódni fog itt minden. Hogy mindez nem így történt, azt mára jól tudjuk. Mindenki, aki érintve volt benne, nagyon jól tudja. Kivéve azokat, akik a valóságos bajt, ha nem is okozták, de elhallgatták. Hiszen az első három közjogi méltóságnak teljes bizonyossággal birtokában álltak azok az információk, amelyekkel megálljt parancsolhattak volna a nép eladósodásának.

Persze hiába írtuk le többen több helyütt is, hogy ugyan az első Orbán kormány hagyta jóvá a devizahitel-felvételt, viszont ez egyrészt uniós csatlakozási követelmény volt, másrészt csakis azokra vonatkozott, akik a fizetésüket devizában kapták. S azt is hiába próbáljuk az ostoba liberális szimpatizáns fejekbe sulykolni, hogy ennek a törvénynek a teljes kiterjesztése már a szoci kormány sara volt, ráadásul egy pénzügyi szakember kormányfővel az élen. Ahogyan az is teljesen hiábavaló próbálkozás, hogy a második Orbán kormány már ezt az áldatlan állapotot örökölte a kígyózó kígyós, útelágazódásos, libafarmos senkiháziaktól.

Fel, vörösök, proletárok!

Vagy, hogy máshogyan mondjam, a mostani baloldal öregebb elvtársai egytől egyig bűnrészesei voltak e folyamatnak. A fiatalabb generáció pedig nyílatlan szemű kölyökmacskaként csüngött a csecsükön, aztán onnan szívta magába a politikai gazdaságtan Marx ízű, vörös tejét. S ezek az otromba figurák, ezek a hazájuk ellen szavazó igazságbajnokok ágálnak most a kormány ellen, amelyik úgymond „kilakoltat”… na, de erről majd később.

Egyelőre nézzük azt a bizonyos újbaloldali huszonegyedik századi pártot, amelyik a kettős keresztet cserélte fel az uniós csillagokra. Kiderül, hogy ezek a (most már teljesen nyíltan) zsúrpubik a propagandagépezetük összes szócsövén keresztül hazugságokkal árasztják el a közvéleményt. Erre mit tesznek? Beismerik? Jaj, dehogy! Elkezdenek „devizahitelesezni”. Mert hát ceterum censeo… blablabla… devizahitelesek!

És akkor egyszerre minden el van felejtve. Amiként ők is elfelejtik, hogy azokkal a szemkilövetőkkel paroláznak, akiknek 2006-tól kezdve első számú célpontjai voltak. Egy kis tünti itt, egy kis tünti ott, némi Mika Tivadar, csipetnyi Gozsdu Udvar, Hellerek és Havasok közt kergetve a szebb jövő iráni forradalmi gárda illatú pillangóját, akár kivénhedt skinként, akár gyengécskén muzsikáló vloggerként.

Csakhogy én emlékszem 2011 tavaszára is, amikor meghívást kaptam az elnöki stáb értekezletére. Azt hittem, valami nagynak, valami nemesnek, valami magasztosnak leszek a tanúja. Nagyon nem így történt. Az értekezleten arról volt szó, hogy legközelebb hogyan hackeljék meg a kormánypárti javaslatokat. Hogy milyen molinókat feszítsenek ki, hogy mi legyen a molinók szövege, hogy mekkorák legyenek a molinók… Már kezdtem azt hinni, hogy valakinek komoly szitanyomó üzeme van fusiban, a csapatból. Gondolom, ezzel nem is tévedtem sokat. Mikor rám került a sor, hogy hát mondanám el én is a véleményem, ezt mondtam:

– Biztos fontosak ezek a molinók, de én mást javasolok. Fogjátok az összes pénzt, amit molinókra, óriásplakátokra, hirdetésekre költötök, és vegyetek rajta üresen álló ingatlanokat Borsodban, Nógrádban, meg Szabolcsban. Aztán vegyetek mellé földet, és mindezeket adjátok oda lakhatásra és megmunkálásra a nincsteleneknek. Csináljatok valamiféle faluszövetkezeteket.

– Hogy jön ez ide? – kérdezte az egyikük, aki most a polgári perrendtartás, valamint a bírói testület összetételének jóvoltából személyiségi perek sérelemdíjaiból élő influencer.

– Úgy – mondtam neki- hogy a molinókból nem lakik jól az, akinek nincs mit ennie. És a molinók alá nem bújhat az, akinek nincsen tető a feje felett.

Azt mondták, nem értek hozzá. Szerintem meg ők nem értettek hozzá már akkor sem. Vagy tán érteni sem akartak. Ezért van az, hogy a választási győzelem érdekében képesek voltak azokkal is összebútorozni, akik a felállított hitelcsapdákba beterelték a népet.

Na, de kik azok a devizahitelesek?

És persze most gátlástalanul és melldöngetve beállnak ugyanabba a kormány elleni ekébe. Mind. Együtt. Elég nekik annyi, hogy a Nyugati Fény, vagy a Közös Ország nevű teljesen független médiumok és oltári mód független civil mozgalmak készítsenek egy videót, valakinek a brutális és embertelen kilakoltatásáról. Egy devizahiteleséről. Egy DE…VI…ZA…HI…TE…LE…SÉ…RŐL!!!

EGY DEVIZAHITELESÉRŐL?

Nos, pont a legutóbbi nem arról készült, hanem egy olyan családról, amelyik már úgy kábé tíz éve egy olyan albérletben élt, amelynek se a bérleti díját, se a közös költségét nem fizette, de még a közüzemi díjakat is volt szíves totálisan ignorálni.

És akkor itt jön a történet lényegi része. Hogy hát kérem tisztelettel, jó lenne már hiteles és hiteles közt némi különbséget tenni. Hogy nem igazán lenne szerencsés azokat, akik a legújabb, ráncfelvarrott bömös lízinges megvétele miatt sodródtak a tönk szélére, azokkal összemosni, akik teszem azt családi házat vettek a banki hitelből. S főképp nem kéne még ezt a kettőt sem egy kompániába tenni azokkal, akik egész egyszerűen illegális lakásfoglalók.

Annak a kedves liberálisnak pedig, aki ezt nem érti, egy igen egyszerű kísérletet javaslok. Adja bérbe a lakását egy családnak. S ha a család nem fizet bérleti díjat, akkor nyeljen egy nagyot, és ne szóljon. Ha nem fizet rezsit, akkor tűrje. Amikor a szolgáltatók kopogtatnak az ajtón, hogy hát villany, csatorna, víz, gáz, akkor vonja meg a vállát, és legyen européer módon engedékeny! Tegye mindezt tíz hosszú évig! S ha utána is van kedve ostoba, hatásvadász videókat forgatni a „szegény kilakoltatottakról”, akkor lelke rajta! Hozzáteszem, az igen csodált nyugaton a bank az első szóra viszi a házat!

Köztünk legyen mondva, a kormány igen sokféle módon próbált segíteni, vagy legalábbis gondot enyhíteni. Például a forintosítási árfolyam kiharcolásával, vagy az adósságrendező hitel bevezettetésével. Illetve azzal, hogy a téli hónapokra felfüggesztette a díjbehajtásokat és a kilakoltatásokat. A károsultak persze – akik időközben próbáltak egyfajta önsegélyező rendszert felállítani, és folyamatos jogi, valamint pénzügyi önképzésen igyekeznek maguknak jogorvoslatot kiharcolni – mondhatják erre, hogy ez vagy nem így van, vagy pedig ennyi nem elég.

Amennyiben azonban a bank, vagy más pénzintézet követeli a jussát, uram bocsá’ a tulajdonos érvényt kíván szerezni tulajdonosi jogainak, a mindenkori kormánynak igencsak meg van kötve a keze. Nem a Fidesz-KDNP kormánynak. Hanem a mindenkorinak. Pláne, ha időközben több százmilliárd forintnyi rendkívüli költségvetési átcsoportosítást kell végrehajtani határvédelemre, holott ennek finanszírozása az EU dolga lenne. Pláne, ha a Kádár-katonák, majd az utánuk jövő szoci utódpárt által leharcolt és lelakott szociális ellátórendszert kell romjaiból újraépíteni. Pláne, ha az évtizedes elmaradással küzdő infrastruktúrát kell uniós kötelezettségből és saját érdekünkből is európai színvonalúra felhozni, vagy legalábbis ahhoz közelíteni.

***

Mélységesen sajnálom azokat, akik úgy kerültek devizacsapdába, hogy arról nem tehettek. Azokkal is együtt érzek, akiknek devizatartozásai a pillanatnyi luxus oltárán születtek meg. De gyűlölöm a hatásvadász összemosásokat, s az esetenként valóban ostoba, netán tudatosan rosszindulatú élősködőknek az áldozatként való bemutatását. A legjobban pedig azokat gyűlölöm, és azokat vetem meg, akik földönfutók hátán akarnak a hatalom közelébe férkőzni.

() VBT ()     

Kiemelt kép: Heath Ledger Joker szerepében “A sötét lovag” (2008) című filmben 

Facebook hozzászólások

9 thoughts on “A Nagy Devizahiteles Joker

  1. Ezt a cikket kellene molinókra nyomtatni és a hazug képviselők szeme előtt lengetni.
    Sajnos a választó polgárok sokasága még mindíg az úszítókra hallgat, vagy tudatosan elferdìti a valóságot.

  2. …Horn Gyula mondjon le!”

    Aztán Horn Gyula és Torgyán, a két gazemer, korabeli tudósítások szerint, kivonultak a parlamenti büfébe bor-vodka versenyt rendezni, miközben kiröhögték a választókat. Híre járta akkoriban, hogy Torgyán annyira pofátlan cinikus volt, hogy a budapesti Állatkert egyik szamarát “fogadta örökbe”. Hogy a minisztérium terhére, vagy saját zsebre ment-e az “állatmentő” imázs föstése, arról csak találgathatunk.

    1. Emlékezzünk régi, előző “bevándorlóinkra
      A valóban nemzeti érdekű orosz cár üldözötteire!
      “Egyetlen ország sem engedheti meg magának a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlást, amely megrengetheti a társadalom alapjait. Fizikailag és másként is veszélyes. Joby Warrick, a Washington Post”
      Széchenyi „ez a népcsoport a jogtalanság „minden mindegy” hangulatában folyamodott csalásokhoz, amely a jobbágyság eladósításához, tömeges elárverezéséhez! (Lásd deviza hitel kormányzati kényszer rásegítéssel!) Úgy látja nem lett volna szabad az elmúlt évtizedekben olyan hatalmas tömegekben beengedni őket, amelyikre egyik országban sincs példa!
      Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)*** “Kölcsey Ferenc: Országházi beszédéből!

      Jászi Oszkár! Valahogy nálunk megszűnt a vérbeli kontaktus a legmagasabb szellemi értékek és a legmélyebb néphumusz között. A magyar lélek egyre meddőbbnek bizonyult és a kultúra hadseregének ritkuló sorait mindinkább idegenek és első sorban zsidók töltötték be. Mégpedig nagyrészt olyan zsidók, akiknek a legtöbb alkalmazkodási képességük volt ahhoz a kizsákmányoló szervezethez, melyet magyar államnak neveztek.
      Ekként a leglármásabb, leg tekintet nélkülibb, leg skrupulustalanabbb, leg elkeseredettebb zsidók, érvényesültek és létrejött a világ legundorítóbb lelki szintézise, mint a budapesti vezetőszellemiség keresztmetszete. A nyegle, urizáló, felszínes, dologtalan, dzsentri szellemnek a vegyülete a Lipótváros amoralizmusával, cinizmusával és élvező nihilizmusával. A basáskodó szolgabírólélek és a zsákmányra éhes kapitalista léleknek, a feudalizmusnak és az uzsorának, a turáni nemtörődömségnek és a bóheres radikalizmusnak nagyon felbőszítő keveréke.”

  3. Az se felejtsük ki a történetből, hogy a devizahitelt 2001-ben az Orbán-kormány vezette be és 2010 után szálltak el a törlesztőrészletek, amikor a forint elkezdett gyengülni.

  4. A legnagyobb aljasság, amikor bizonyos ellenzéki politikusok szerencsétlen sorsú embereket hergelnek demagóg módon!
    Cs.I. már több mint 10 éve megvilágitotta a jobbik-ballik felfuttatásának hátterét, ti., miért is jött létre a hazafias lózungokat mantrázó “radikális” párt, élén a később cukisodó, szép szemöldökü MLM ügynökkel!
    Most tanúi lehetünk annak, hogyan nő össze a nyilas eszmeiségü párt a futóbolond kigyószakértő szektájával!

  5. Az EU Bíróság IX.hó 20.-ai határozata sem váltotta be azt a reményemet, mely a devizahitelesek gondjait megoldhatta volna. Nem is érinti azt, az -magánvéleményem szerint- alapvető tényt, hogy ezekben az esetekben a bankok összehangolt, tudatosan megszervezett csalásáról beszélhetünk, erre az alapra kötött szerződések pedig érvénytelenek. Amíg, mint látható, az államrezon, a bíróságok és a bankok így összezárnak, a devizahitelesek sok jóra nem számíthatnak. Sajnálatos.

  6. Az efftársak a multat, legalábbis annak devizahiteles szegmensét saját maguknak már rég eltörölték. Másoknak meg kézzel-lábbal próbálják lehazudni.

  7. Sajnálom is meg nem is a devizahitelesekt. Annak idején nekünk is ajánlották hogy hitelből / most mindegy milyen/ vegyünk autót mert csak a törlesztést kell fizetni.Nem vettünk.Kifizettük az OTP-s lakáshitelt és ennyi volt.Nem vagyunk adósok sehova. De ehhez némi gondolkodás és minimális pénzügyi ismeret is kell.Na meg józan paraszti ész.Addig nyújtózkodjál ameddig a takaród ér. Ezt egy a Fideszre szavazó vidéki bunkó / az ellenzék ? szerint/ írta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..