„Az égbolt, amikor születtem”

Van annak valami diszkrét bája, ha a magukat asztrológusoknak tituláló kóklerek szakterületére beóvakodnak a csillagászatban jártas szakemberek. Avagy elég egy épkézláb ötlet, és hopp, a tudományt is trendivé lehet tenni. Pláne kariaji formájában!

***

Ha december, akkor karácsony. Ha karácsony, akkor ajándék. S itt, ezen a ponton úgy oszlanak meg a vélemények, hogy milyen típusú ajándék a jó, mint éhes bolhák közt, hogy a kutyának a füle avagy a farka töve a finomabb-e? Vannak, akik a kézzel készített (magyarul handmade) egyedi ajándékra esküsznek, míg mások a boltok drága (konfekció)kínálatából szemezgetnek inkább. Olyanok is akadnak, akik a legundorítóbb örök klasszikussal, a pénzes borítékkal oldják meg a problémát, mert nekik az ajándékozás csupán probléma, hiszen rendes meglepihez meglehetősen ismerni kellene a megajándékozandót, ez pedig feltételez néminemű intim kapcsolatot a szó mentális értelmében.

Abban mindenki egyetért, hogy a kézzel készített ajándék a legegyedibb. De technokrata korunkban mit tegyünk, ha lassan már a kézírás is csak Times New Roman betűtípussal, másfeles sortávval megy? Mi a teendő akkor, ha a kreativitás lassan, de biztosan úgy kopott ki belőlünk, mint Allah neve a gyakran használt szövött perzsából?

Nos, ilyenkor jön a „majdnem kézzel készített” ajándék. Ahol – esetünkben – az a bizonyos asztronómia összeér az asztrológiával és az asztrozófiával.

Ez az ajándék, mely egyszerre több szolgáltató kínálatában jelent meg – kifejezetten karácsonyra időzítve -, a csillagidő fotó. Azaz egy bizonyos égbolt egy bizonyos időben való ábrázolása.

Ha például a kedves megrendelő 2018. március 25-én, 18 óra 39 perckor találkozott álmai nőjével egy Rétság és Szendehely közötti kamionparkolóban, akkor megküldi a cégnek a paramétereket, s ők szép gondosan, pár napon belül már küldik is a bekeretezett képet arról a bizonyos napról, s annak a bizonyos napnak a csillagállásáról, pontosan ott és akkor, ahol az első csók (whatever) történt.

*

*

Ugyanezt az algoritmust lehet alkalmazni születésnap, vagy egyéb más fontos dátum esetében,  lényeg az, hogy a végeredmény minden esetben egyedi lesz.

Csakhogy!

Heteken belül emberek tízezrei ugrottak neki ennek a „páratlan” lehetőségnek, s így az elkövetkezendő években számítani lehet arra, hogy a magyar otthonokban legalább olyan gyakorivá válik ez az egyedi kép, mint egykoron a láva és/vagy sólámpa, a zebrás ágytakaró, vagy a bazinagy, falra applikálható vietnámi legyező.

Arról nem is beszélve, hogy tudományos maszlagba ágyazva ott lapul mindebben az asztrológiai kóklerség, pláne azok esetében, akik párkapcsolatot is úgy teremtenek, hogy hozzájuk, vízöntőkhöz inkább  bakok illenek, de a mérlegeket messze elkerülik (tippeltem, vagy bejött, vagy nem).

Nem arról van szó, hogy mindezt elítélem. Nagyon aranyos, nagyon cuki, rettentő jópofa, csak éppen… kicsit sem egyedi. S igazi ajándéknak se nagyon tekinthető. Kivéve, ha valaki örül az ilyesminek, avagy pont erre vágyott egész életében (ha igen, akkor az illető egész biztosan halak, esetleg skoprió).

***

Az írás ezen pontján jutott eszembe az én kedves barátom, akitől jó 15 éve az elvált felesége ötezer forintot kért kölcsön, mondván, hogy nincs mit ennie. Aztán amikor legközelebb öszefutottak, már 30 ezret kért.

– Nézd, csak! Hát ezért! – tolta barátom orra elé a színes fotót, amin ő volt látható, valamiféle lila köddel maga körül.

– Aha. És ez mi? – kérdezte teljes joggal barátom.

– Ez aurafotó. És nagyon nem jó, ami ezen a képen van. Nem ilyen színűnek kéne lennem, úgyhogy kértem beutalót egy természetgyógyász centrumba.

Mint kiderült, a Blaha (vagy a Kálvin tér?) aluljárójában hazafelé meglátott egy aurafotóst, és isteni jelnek vélte, hogy egy felvétel „csak” ötezerbe kerül, nála meg pont annyi van.

A fenti történet természetesen semmiféle párhuzamba nem vonható az ajándék csillagképpel, csupán annak bizonyítására szolgál, hogy az ember hajlamos néha egészen ostoba dolgokra költeni. Pláne, ha ezek a dolgok azt a látszatot keltik, hogy kicsit közelebb viszik őt azoknak a dolgoknak a  megfejtéséhez, mely dolgokat Douglas Adams így foglalt össze: az élet, a világmindenség, meg minden. A természet öngyógyító folyamatait viszont mi sem írja le jobban, minthogy az aurafotósok, akiktől egykoron csak úgy bűzlött minden aluljáró és kínai piac, mára úgy eltűntek, mint nyíregyi piacról a zárjegyes cigi.

***

Na, jó, butaságokat beszélek, ráadásul ünneprontó is vagyok. Rendeljen csak mindenki szerelmes vagy születéses csillagfotót! Jó lesz az még valamire!

Én meg utánanézek, hol láttam azt a kis teamécsest, amit ha leborítok egy agyagból készült virágcseréppel, befűti az egész lakást.

Nem kell röhögni! Ez színtiszta tudomány!

() VBT ()

Kiemelt kép: sanjose.org