Varga-Bíró Tamás író, publicista magánoldali magánvéleményei
Nem szidtam soha egyetlen magyar kórházat sem. Talán azért, mert vagy isteni szerencsém volt, és mindegyikben a legjobb ellátást kaptam (ahogyan szeretteim is), vagy mégsem annyira rosszak ezek a kórházak, amennyire egyesek lefestik. De ha szidtam is volna őket, teljesen bizonyos, hogy büszkeségemet félretéve mindent megtennék, hogy haldokló szerettemmel legyek az utolsó napokban. Akár olyan […]
Bővebben...
Ülnek ezek a senkik a semmi szélén, s kis testük hangtalan zokog. Azt zokogja: orbántakarodj! Mikor pedig takonyfoltos arcukat a jóléttől felpüffedt kezükkel megtörlik, s teátrálisan lerázzák magukról a képzeletbeli orbáni rabigát, mindig valami nagyot, valami kolosszálisat alkotnak. Legalábbis szerintük. Így manifesztálódnak aztán azok a sunyi, lapos kis próbálkozások is, amelyekkel a választói néplélek befolyásolására […]
Bővebben...
Magam is üdvözlendőnek és korszakalkotónak tartom a kormány új, hétpontos családtámogatási rendszerét, mely a már meglévő támogatási formákkal egy átfogó egészet alkot. Azaz… majdnem egy egészet. Hiányzik belőle ugyanis egy meglehetősen sokakat érintő támogatási forma, az elvált férfiak (v.ö. a válás során hátrányosabb helyzetbe került szülő) újrakezdési támogatása. Vizsgáljunk meg két élethelyzetet, ha úgy tetszik, […]
Bővebben...
Már bocsánatot kérek, ezt nem én mondom, hanem maga Szabó Gábor pártigazgató, a mai hiperszupermegagiga kormánydöntögető rendezvényre buzdító körlevelében: „Mozgalmunkat nem tudták eltaposni, szétszakítani, lejáratni, ezért újabb több száz milliós bírságot rótt ki ránk a Pártállami Számvevőszék. A maffiakormány – és személyesen Orbán Viktor – célja az egyetlen talponálló, kellő erővel és szervezettséggel rendelkező ellenzéki párt megsemmisítése, bármi áron.” No, […]
Bővebben...
Végtelenül szomorú vagyok. Azért vagyok szomorú, mert belementünk egy olyan játékba, ami nem játék. Egy olyan adok-kapokba, ami nem szimpla adok-kapok. Egy olyan harcba, aminek a végén csak gőzölgő hullák maradnak. Mert a mérőt, mellyel minket mértek, ahelyett, hogy elragadtuk, s földhöz vágva örökre megsemmisítettük volna, mi az elragadás után ellenük használtuk. Pedig pontosan lehetett tudni, hogy […]
Bővebben...
Vajon van-e valamiféle külső, a NER-en kívüli mozdulatlan mozgatóra szükség ahhoz, hogy keletkezéstörténetileg valakinek a léte bizonyítást nyerjen? S egyáltalán létezik-e egy olyan NER-független entitás, amelynek joga van lét és nemlét éles határát megvonni, majd azon kívül, avagy bévül elhelyezni bárkit is? Amennyiben feltételezzük, hogy létezik ez a fajta mindenekfelett álló intelligencia, mindenképpen Puzsér Róbertnek […]
Bővebben...
Ez a nap is jól kezdődik. Épp, hogy végeztem Tóta W. Árpád cikkével a HVG-n, amiben a szegény, szerencsétlen, igazmondó Nagy Blanka történetén keresztül „bizonyítja”, hogy mi, kormánypárti újságírók szarszemetek vagyunk (KLIKK IDE! – de csak üres gyomorral!), mikor is a 24.hu-n megüti a szememet Balavány György (?) írása, miszerint Őrhalomban az emberek fáznak és […]
Bővebben...
És ímé, feleim, ilyen az, amikor a gumi rágja az állkapcsot: „Horváth Csacsi, az MSZP főpolgármester-jelöltje azt állítja, hogy Puzsér egy troll. Nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent a politikai szlengben a troll, de azok a főpolgármester-jelöltek, akiknek betartható ígéret nem hagyta el a száját az elmúlt hetekben, akik azzal hülyíti a választóikat, hogy majd […]
Bővebben...
Van abban valami horthysta módon atavisztikus, valami birodalomépítő, valamiféle eltagadhatatlan hódítói szándék, amikor Magyarország fegyvereket vásárol Németországtól. Már legalábbis Bangóné Borbély Ildikó szerint, aki a hír hallatán akkorát projektált, hogy azt az alacsony Föld körüli pályán keringő nemzetközi űrállomás asztronautái szabad szemmel is láthatták. Tigris! Tigris! A hír, mely végképp kiverte a képviselő asszony olvadóbiztosítékait, […]
Bővebben...
Van nekem egy konyhaasztalom. Nem én választottam, úgy kaptam mástól. Ezen az asztalon időnként összegyűlnek a morzsák, hogy valamikori kenyérlétüket sirassák, egyfajta csendes sztrájkban, néma forradalomban. S ahogyan egy tisztességes konyhaasztalnál az előfordulni szokott, az asztallap maga semleges terepet ad az effajta revolúciónak. Amiben ez a bizonyos asztal viszont egyáltalán nem tisztességes, az a sarka. […]
Bővebben...