Jakab, az „Úr” testvére

„És ímé, leszállott az égből az ő akarata, s megválasztatott mindőjük közül a legelsőbbnek, hogy általvigye népét az új évszázadokba, balra menvén mindannak, amiknek annak előtte szélrül, s jobbról vala közelítve, Patázások, csalámbozások, s turulozás útján teljesíttetvén be ama bizniszt, melynek neve Jobbik.” (Jakab evangéliuma – apokrif)

***

Vajon ki gondolta volna, hogy a származásukat még titokban sem felvállaló Szeged testvérek egykori  ̶t̶á̶s̶k̶a̶h̶o̶r̶d̶o̶z̶ó̶j̶a̶  munkatársa, a származását nyíltan felvállaló Jakab Péter lesz 2020-ban a Jobbik elnöke? Nos, azért elég sokan. Ahogyan azt is, hogy ROI testvér fogja fordított idősíkú, blaszfém Keresztelő Jánosként levezényelni ezt a posztvonai átmenetet, mesteri hozzá nem értéssel fűszerezve mostanra neutrálissá vált, egykoron büntetőjogi kategóriák szerint is botrányos személyiségét, avagy inkább annak teljes hiányát.

Mert bizony a 2008 – 2009-es időkben a Jobbik mindenre felkészült. Leginkább arra, hogy ha a gyöngyöspatás, gárdamenetelős, iráni forradalmi gárdás biznisz nem jön be, akkor a pillanat tört része alatt átválthassanak arra az új irányra, ami széttéphetetlenül hozzá tudja kötni őket a baloldali és szélsőbaloldali ellenzékhez.

(Igaz ugyan, hogy folyosószéli pletykák szerint a jól sikerült 2010-es választás után megkeresték a kormányzó pártszövetséget egy lehetséges fúzió ötletével, amiért csupán néhány miniszteri bársonyszék átadását kérték. De ez csak annyira igaz, minthogy egy állítólagosan Navracsics nevű ember úgy elhajtotta őket, mint botmixeres momentumos a… (ezt inkább be sem fejezem).   

Tudva lévő ugyanis, hogy Jakab már akkor készült erre a kirakatszerepre, amikor mentora, Szegedi Csanád még javában csalámbozott (v.ö. drága pénzért olcsó szállásokra vitt Erdélyben magyar fiatalokat), illetve ősmagyar isteni sugallatra megálmodta az ősmagyar neveskönyvét (v.ö. a haverja, akinél lakott, szólt neki, hogy csináljon már valamiből pénzt, például egy ilyen kamu neves marhaságból, mert nem fajin, hogy baszik beszállni a rezsibe).

Innen pedig már csak egy bakugrás volt a száraztésztás performansz, meg a posztkommunista populizmus csúcsra járatása.

***

Valóban, őszintén és szívből gratulálok Jakab Péternek ma elért hivatalához, valamint ahhoz a türelemhez, amivel higgadtan kivárta, amíg a régi nagy bölények kihalnak. Mindannyiunk számára óriási öröm, hogy végre kimondhatjuk:

a baloldali Jobbik elnöke az a vállaltan zsidó származású Jakab Péter, aki korábban roma nemzetiségi szakiskolában is tanított, valamint Gyurcsány Ferenc „Úr” harcostársainak, elvtársainak, egyszóval testvéreinek egyike

Ez a felsorolás pedig egyszerűen támadhatatlanná teszi őt. Minden oldalról. Ez, kérem, olyan, mint az örök élet elixírje, a láthatóvá tévő köpeny, vagy az a külön bejáratú tesz-vesz süveg, aminek az ember maga mondja meg, hogy éppen hova tegye.

Már csak az a kérdés, hogy a nemrégiben lemondott pártigazgató Szabó Gábor, illetve az egykori mentor Szegedi Csanád áldásukat adják-e a királyválasztásra, vagy esetleg előkerül vaskosra rakott táskájukból valamiféle érdekesség?

Remélem, nem lesz ilyen. Megszoktam Jakabot. Megszoktam a stílusát, a kinézetét, a habitusát. Ahogyan az ember megszokja, ha fáj a lába, s a járás már nehézkesen megy. Nem szereti, de megszokja ezt az ember. Aztán amikor végre beültetik az új csípőízületet, maga sem tudja, miért, de kezdi hiányolni az állandó fájdalmat.

Annyira megszoktam én ezt a Jakabot, hogy, bár személyesen nem ismerem őt, de mégis legszívesebben becézném. Azzal a becézéssel, amivel évek óta illetik őt párttársai, s amely kedveskedő kifejezés némileg hajaz kollégám, Ambrózy “Rabbi” Áron becézésére.

***

Remélem, ebben a kollaudációban semmi perelhetőt nem írtam. S ezt legfőképp Jakab Péter érdekében mondom. Régebben ugyanis minden létező jobbikos beperelt, s ami a csudálatos, hogy mire a perek lezárultak, már együkik sem volt a Jobbik tagja, vagy legalábbis nem vezető beosztásban.

() VBT ()

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd